Jelige: néhány óra béréért éveket adhatok
Amikor az álláshirdetésben azt olvastam, hogy motivációs levelet is várnak, arra gondoltam, mit mondhatnék egy vezetőnek, aki akár a gyermekem is lehetne? Mivel lehetek én több, érdekesebb, értékesebb számára egy fiatal jelöltnél? A rengeteg idővel, amit velem együtt csomagban megkaphat, felár nélkül, kedvezményesen.
Úgy tűnik, a fiatalság életelixírjét kutatók kudarcot vallottak: nem létezik univerzális gyógyír az idő ellen. Lehet, hogy mindmáig nem a megfelelő kérdést tették föl? Valóban ellenünk dolgozik az idő és tényleg vissza akarjuk fordítani, le akarjuk lassítani, meg akarjuk állítani? Igazán jó volna ez nekünk? Mit nyernénk az örökélettel, ha ezzel a véges időt sem tudjuk kihasználni?
Nem adnám semmiért a megélt éveket. Nincs az a varázsszer, amiért megspórolnám eddigi élményeimet, a tudást, amit nem a könyvekből lestem ki és nem az iskolapadban bifláztam be. Nyugdíjas vagyok. Ismét kaptam egy lehetőséget az újrakezdésre és örömmel élek vele. Lehetek pályakezdő – jelentős tapasztalattal.
Miért érdemes engem választani?
- mert én már ledolgoztam 40 évet és nem kell elmagyarázni az alapokat;
- mert olyasmit is tudok, amit a fiatalok még nem tudhatnak;
- mert nekem nem kötelező dolgozni, de vannak céljaim, amelyekért érdemes;
- mert bár nem én vagyok a leggyorsabb, de bőven ráérek – akár túlórázni is;
- mert a régi szakmám mellé szívesen tanulok újat;
- mert kedvező adózással támogatják a céget, ahol majd dolgozom;
- mert a hirdetésekben tapasztalt pályakezdőket keresnek és bár ez ellentmondás, rám ez pont igaz;
- mert én már nem tandíjra, autóra vagy lakásra gyűjtök, nem fogok lelépni a kicsivel jobb ajánlatért;
- mert én már tudom, hogy mit nem csináltam jól és hogyan kellett volna csinálni, hogy jobb legyen;
- mert meg tudom különböztetni a kis hibákat a nagy tévedésektől és felismerem, melyik fenyeget;
- mert szükségetek van rám;
- mert szükségem van rátok.
Nyugdíjazásom előtt öt évvel elkezdtem írni egy bakancslistát azokkal a dolgokkal, amiket szeretnék megvalósítani, ha már szabad leszek. Arra számítottam, hogy hosszú, részletes felsorolás lesz, ami kitart majd életem végéig. Aztán, ahogy egyre közeledett a leszerelés, arra gondoltam, nem is lesz időm és pénzem erre a sok mindenre és elkezdtem kihúzogatni azokat a célokat, amelyek csak rövid ideig foglalkoztattak. Lekerült például a „megtanulni síelni”, mert valójában csak a gyerekek unszolására tettem volna, de lemondtam az „átúszni a Balatont” kihívásról is, amihez nem érzek már elég erőt.
Ami maradt, abban viszont biztos vagyok: átköltözni kényelmesebb lakásba, elutazni évente egyszer valahová Európába, megtanulni spanyolul, venni egy billentyűst és zongorázni tanulni, tangózni, rendszeresen futni, elolvasni a….. Ilyesmikkel csábítom magam tovább, ezekre gyűjtök: az új életemre. Kapok hozzá havonta egy kis pénzt az eddigi munkámért és szerzek hozzá még annyit a Nyugdíjas Szövetkezet segítségével. Eszem ágában sincs a négy fal között ücsörögni és várni a postást, bámulni a sorozatokat és az elmúlt időn ábrándozni.
Most mennem kell. Vár a futócipőm és Ribizli, a puli-pumi keverék, akivel időt és kilométereket nyerek az életemből. Az unokám szerint azért tartok kutyát, hogy legyen közönségem a futáshoz. ? Van benne némi igazság: kell legyen szemtanúja az életünknek. Különben ki hinné el, hogy ennyi minden belefér egy napba egy évbe, egy életbe – nem igaz?
Nyugdíjas munkavállaló leszek: 4-6 vagy 8 óra béréért évek tapasztalatát nyerheti, aki engem választ.
Ha Ön is így gondolja, regisztráljon adatbázisunkba!