Melyikünknek könnyebb? Nekünk, fiataloknak, akik naphosszat feladatok és határidők ördögi körében vergődünk, gyerekeket nevelünk, lelkiismeret-furdalással küzdünk, miközben állandóan próbáljuk felszorozni a 24 órát? Vagy nekünk, nyugdíjasoknak, akik mellett elrohannak az utcán a fiatalabbak – sokszor saját gyermekeink is –, amitől gyakran már az az érzésünk: nincs szükség ránk? Természetesen, a kérdés csakis arra jó, hogy megmutassa: egyik generáció számára sem teremnek rózsák a hétköznapok üdvösség-kertjében. Csapdában vagyunk.
Kötéltánchoz nincs segítség – a fiataloknak sem
Az évek aranyfonalán szépen mindannyian beletáncolunk az idő pókhálójába, ahol aztán se magunkon, se egymáson nem tudunk segíteni. Miközben végig úgy tűnik, sorra oldjuk meg az élet nagy feladatait, észrevétlenül egyre komolyabb és nehezebb kérdésekkel találjuk szembe magunkat. Végre van saját családunk, a gyerekek is már iskolások, a lakás és az autó is kipipálva – mégsem tudunk hátradőlni, pedig a természet körforgása szerint szüleink mostanra már számítanak a segítségünkre. Egyszerűen nincs többlet-energiánk: se időnk, de sajnos, pénzünk sincs megfelelően támogatni nyugdíjas szüleinket. Így végül mindenki egyedül kötéltáncol tovább…
Anyagi függetlenség külön: egymásért
Arra neveltek bennünket és arra neveltük gyermekeinket, hogy megálljanak a maguk lábán, pénzügyileg függetlenek legyenek. Mi magunk is ezt tettük, és íme: eljöttek a nyugdíjas évek, amikor végre beérne a lecke tanulsága. A gyerekek még nem tudnak hátradőlni, ám döbbenten tapasztaljuk, hogy ez – bár nekünk már járna –, nekünk sem megy. Mintha tovább kellene tanulnunk a saját magunk által feladott leckét, hiszen a nyugdíjjal érkező jövedelemből nem vagyunk képesek megőrizni anyagi függetlenségünket. Fiatal családjainkra sem számíthatunk: minden fillérüket beosztják a hétköznapok. Próbálnánk változtatni a dolgon, és úgy tűnik, ennek egyik leghatékonyabb módja a nyugdíj melletti munkavégzés.
Nyugdíjas munka? Kinek használ igazából?
Néha egyszerűen az a segítség, ha magunkkal törődünk, és nem szorulunk mások oltalmára. Így is tehermentesíthetjük szeretteinket, aktív éveinket nem kell ollóval elvágnunk nyugdíjazás után sem. A Nyugdíjtöbblet Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezet például éppen arra szakosodott, hogy segítsen megtalálni a lehetőséget a nyugdíjas munkát keresőknek. Pontosan tudjuk, hogy az önállóság megőrzése nem csupán pénzkérdés az idősebb generáció számára: azzal, hogy nem szorulnak támogatásra, saját családjuk válláról is leveszik a terhet. Olyan terhet, amit amúgy is képtelenek lennének cipelni a mindennapok kötéltáncában.
Úgy tűnik, a mai generációk sorsa külön-külön boldogulni, ám ahhoz, hogy a fonál, amin mindannyian szépen sorban sétálunk, ne billegjen túlságosan, egyensúlyoznunk kell. A nyugdíjas munka ennek lehet egyik eszköze: jövedelmet, időt és önállóságot nyerünk vele – és még a gyerekeknek is segítünk ezáltal.