Generációk tudását nyugdíjazzuk, majd zokogunk a munkaerőhiány miatt

Generációk tudását nyugdíjazzuk, majd zokogunk a munkaerőhiány miatt

Legalább két generáció tudása sétál ki az ajtón a nyugdíjazással és többé aligha látjuk. Hacsak a szemfüles munkaadó fel nem ismeri, hogy az utánpótlás-nevelést nem lehet az iskolákra bízni és, hogy senki nem tudja jobban a szakmát, mint aki 35-40 évig gyakorolta. Ha nagyvonalúan elengedjük a tudást, ne siránkozzunk a munkaerőhiányon! A nyugdíjszövetkezetek nagyszerű lehetőséget kínálnak a munkáltatóknak a tapasztalt, érett szakmunkások visszafoglalkoztatására.

Nagyvonalúan bánunk a tudással


A magyar munkaerőpiacon égetővé vált munkaerőhiány egyik oka, hogy

az elmúlt 50 évben az illetékesek nem fordítottak kellő gondot a különböző generációk tudásának menedzselésére,

a nyugdíjas korú szakemberek tapasztalatának, az utánpótlás-nevelésbe való visszaforgatására. A Nyugdíjtöbblet Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetnél világosan látjuk, hogy a nyugalmazott munkaerő jelentős részét valóságos kincsesbányával ereszti el a munkáltató, holott a tudására még jócskán szüksége volna.

Vegyük példának az építőiparban tapasztalható munkaerőhiányt!

Dübörög az építőipar, a vállalkozások vezetői sorra kötik a kompromisszumokat a minőség rovására, mert nincs elegendő képzett munkaerő.

Egy mérnök minimum 5 év alatt tanulja a szakmát az egyetemen, majd legalább 10 év, mire kellő tudással és tapasztalattal bír ahhoz, hogy önállóan teljes felelősséget vállalhasson egy kivitelezésért.

Pályája végén 40 év tudásával sétál ki az ajtón. A megüresedett helyre felvett pályakezdővel 10 évet kell foglalkoznunk, hogy kielégítő kompetenciákkal tudjon dolgozni.

Az inasiskolák logikája és a munkaerőpiac

Bár nem is volt olyan rég a 20. század első harmadában virágzó inasiskolai rendszer, azóta feledésbe merült, és ahogy közelítünk a századfordulóhoz, egyre inkább érezhetővé vált a munkaerő minőségének romlása.

Első pillantásra mindenki az oktatási rendszerben kereste a hibát, holott a felelősség nem egyoldalú.

Ahogy az iparosodás és a céhes világ józan paraszti logika szerint magának képezte ki a munkaerőt, úgy a nagy nemzetközi ipari vállalatok ma sem támaszkodnak kizárólag az állami és piaci oktatás lehetőségeire. A mester-tanítvány rendszeren alapuló inasiskolák mintájára ma mentori rendszerben biztosítják a tudás begyakorlását, a felkészítést pedig saját belső programokkal, amelyekben tapasztalt szakembereik tanítanak.

Miért nem hívjuk vissza a nyugdíjazott tudást, hogy felkészíthesse számunkra a következő szakember-generációt? Garantáltan olcsóbb, mint a keletkező károkat kifizetni.

Szólj hozzá!