Mit ér 40 év fizikai munka a munkaerőpiacon?

Öreg ember nem vénember – tartja a mondás és nem véletlenül. Lehet, hogy az idő mindenkin meglátszik, de ez nem csökkenti a tapasztalat és a tudás értékét. Vannak területek ugyanis, ahol 40 év fizikai munka után is hasznos, értelmes és sok esetben értékesebb a nyugdíjas munkaerő, mint a fiatal. A Nyugdíjtöbbletnél pontosan tudjuk, mitől vonzó a munkaerő piac számára a fizikai munkatapasztalattal rendelkező, dolgozni akaró nyugdíjas.

Ne a tevékenységekkel kezdjük a felsorolást, hanem azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket csak igen hosszú, fizikai munkával töltött idő során szerezhet meg az ember. Az egyik ilyen kincs a kitartás. Legyen bármilyen lelkesítő a feladat, ha az fáradságos erőfeszítéssel végezhető, kitartás nélkül nem fog menni.

A rutin nem pótolható a robbanékonysággal

Hosszú ideig fizikai munkát végezni csakis kiváló munkabírással lehet. Amellett, hogy az ilyen munka fárasztó, bizonyos fokú állóképességet is feltételez. Bár az idő múlásával a szervezet is fáradékonyabb lesz, a sokéves rutin nem pótolható a fiatalok robbanékonyságával.

A legtöbb fizikai munka koncentrált figyelmet igényel. A hibalehetőség olykor magasabb ezeknél a tevékenységeknél, mint a szellemi munkáknál, és sokkal többe is kerülhet egy elrontott folyamat. Ezért is érdemes tapasztalt munkaerőre bízni a kényes részleteket.

Kevés olyan kétkezi munka van, amely egyedül végezhető és nem igényel csapatmunkát, a társakra való odafigyelést, összehangolt működést. Ráadásul

az idősebb korra jellemző megnövekedett társaságigény is erősíti a szociális készséget.

Jól jár az a munkaadó, aki nyugdíjast alkalmaz, hiszen számíthat empatikus készségére, kommunikációs igényeire.

A fizikai munka türelemre tanít

A bölcsességgel kapcsolatban az egyik kulcsszó, amit ismerünk: a türelem. Ezt nyújtja sokévi fizikai munka: a kivárás képessége a folyamatok idejének megtanulása során alakul ki, ezért sem várhatjuk el a fiataloktól ezt a készséget.

Sokat látott ember, aki már megette a kenyere javát a munkaerőpiacon.

Találkozhatott sok és sokféle problémával, így találékonysága, problémamegoldó képessége az idő ajándéka. Újabb készség, ami nem triviális pályakezdők esetében.

Adu ász a szaktudás

A valódi ász, az igazi alap viszont maga a tudás, az az elmélyült szaktudás, amire a munkaadó a fizetést szánja.Tapasztalat, rutin és jó érzék kombinációja, amiből az első kettőért az idő felel.

40 éves rutinnal egyetlen szakmának sem maradnak kulisszatitkai – ezért hívjuk mesternek az ösztönösen is mentoráló szakikat.

Intelligens munkaadó pontosan tudja, mennyit ér a nem általa megfizetett idő, amely viszont neki gyümölcsözik.

A Nyugdíjtöbblet kínálatában szereplő ajánlatok mindegyike épít a fenti értékekre: a fizikai munkával elsajátított „varázserőre”.

Egészséges nagyszülőkkel a harmonikus családért

A saját egészségünk nem csupán magánügy, a család jóléte és jólléte is múlik rajta. Bár idősebb korban több egészségügyi kihívással is szembesülhetünk, sokat számít, milyen életformát választunk és hogyan bánunk intellektuális és lelki erőforrásainkkal. Az aktív életforma erősíti rezilienciánkat (rugalmas ellenállóképesség) és hosszabb ideig megőrizhetjük önállóságunkat. A szellemi és fizikai aktivitás – például a nyugdíjas korban végzett munka – évekkel képes kitolni az egészségromlás határait.

Az aktív nyugdíjasok fiatalabbak

A Nyugdíjtöbbletnél napi tapasztalatunk, hogy a hozzánk betérő, dolgozni akaró nyugdíjasok egyik fő szempontja nem a pénz. Nagyon fontos, természetesen,

 de sokkal fontosabb, hogy a korábbi mozgékony, tevékeny hétköznapokat nem lehet egy csapásra felcserélni a teljes strukturálatlansággal.

A munkavégzés pozitív mentálhigiénés hatása megkérdőjelezhetetlen, különösen idősebb korban, amikor már külön odafigyelünk szellemi frissességünk megőrzésére.

Kincset ér a fitt nagymama és a minden csínyre elszánt nagypapa, aki még elég erős ahhoz, hogy bújócskát és fogócskát játsszon az aprónéppel.

Az erőt feltöltődéssel szerezzük: pihenéssel, játékkal, szellemi kalandokkal és azzal, hogy hasznosnak érezzük magunkat.

A nyugdíjasok számára elérhető munkalehetőségek jelentős része részidős foglalkoztatást is biztosít, tehát pár órás megbízással is bőven hasznossá tehetjük magunkat a munkaerőpiacon.

A munka, mint önvédelmi eszköz

Nem a kor számít, hanem az egészségügyi állapot – halljuk sokszor és sokszor igaznak bizonyul. Az örökifjak általában nem valamilyen titkos elixírtől maradnak fiatalosak érettebb korban is, rendszerint életforma és életfelfogás kérdése.

A genetikai adottságok fontosak ugyan, de nem elégségesek: pozitív életszemlélet, rendszeres mozgás és szellemi aktivitás nélkül a szervezet sem tudja hatékonyan működtetni önvédelmi és regeneráló programjait.

Nyugdíjas korban dolgozni nem szegénységi bizonyítvány, hanem ellenkezőleg: az egészségtudatosság egyik jele is. Természetesen ez csak akkor igaz, ha egészségünk még lehetővé teszi és mi is szeretnénk. Nem kötelező élni a lehetőséggel, bár a Nyugdíjtöbbletnél azt javasoljuk minden friss nyugdíjasnak, hogy hosszabbítsa meg aktív éveit, ha fontos az egészsége. Az unoka is szívesebben játszik egy fitt nagymamával, nem igaz?

Generációk tudását nyugdíjazzuk, majd zokogunk a munkaerőhiány miatt

Legalább két generáció tudása sétál ki az ajtón a nyugdíjazással és többé aligha látjuk. Hacsak a szemfüles munkaadó fel nem ismeri, hogy az utánpótlás-nevelést nem lehet az iskolákra bízni és, hogy senki nem tudja jobban a szakmát, mint aki 35-40 évig gyakorolta. Ha nagyvonalúan elengedjük a tudást, ne siránkozzunk a munkaerőhiányon! A nyugdíjszövetkezetek nagyszerű lehetőséget kínálnak a munkáltatóknak a tapasztalt, érett szakmunkások visszafoglalkoztatására.

Nagyvonalúan bánunk a tudással


A magyar munkaerőpiacon égetővé vált munkaerőhiány egyik oka, hogy

az elmúlt 50 évben az illetékesek nem fordítottak kellő gondot a különböző generációk tudásának menedzselésére,

a nyugdíjas korú szakemberek tapasztalatának, az utánpótlás-nevelésbe való visszaforgatására. A Nyugdíjtöbblet Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetnél világosan látjuk, hogy a nyugalmazott munkaerő jelentős részét valóságos kincsesbányával ereszti el a munkáltató, holott a tudására még jócskán szüksége volna.

Vegyük példának az építőiparban tapasztalható munkaerőhiányt!

Dübörög az építőipar, a vállalkozások vezetői sorra kötik a kompromisszumokat a minőség rovására, mert nincs elegendő képzett munkaerő.

Egy mérnök minimum 5 év alatt tanulja a szakmát az egyetemen, majd legalább 10 év, mire kellő tudással és tapasztalattal bír ahhoz, hogy önállóan teljes felelősséget vállalhasson egy kivitelezésért.

Pályája végén 40 év tudásával sétál ki az ajtón. A megüresedett helyre felvett pályakezdővel 10 évet kell foglalkoznunk, hogy kielégítő kompetenciákkal tudjon dolgozni.

Az inasiskolák logikája és a munkaerőpiac

Bár nem is volt olyan rég a 20. század első harmadában virágzó inasiskolai rendszer, azóta feledésbe merült, és ahogy közelítünk a századfordulóhoz, egyre inkább érezhetővé vált a munkaerő minőségének romlása.

Első pillantásra mindenki az oktatási rendszerben kereste a hibát, holott a felelősség nem egyoldalú.

Ahogy az iparosodás és a céhes világ józan paraszti logika szerint magának képezte ki a munkaerőt, úgy a nagy nemzetközi ipari vállalatok ma sem támaszkodnak kizárólag az állami és piaci oktatás lehetőségeire. A mester-tanítvány rendszeren alapuló inasiskolák mintájára ma mentori rendszerben biztosítják a tudás begyakorlását, a felkészítést pedig saját belső programokkal, amelyekben tapasztalt szakembereik tanítanak.

Miért nem hívjuk vissza a nyugdíjazott tudást, hogy felkészíthesse számunkra a következő szakember-generációt? Garantáltan olcsóbb, mint a keletkező károkat kifizetni.

Hová lesz a tudás, ha elengedjük a tapasztalatot?

Szemünk láttára mennek tönkre szakmák, mert nincs utánpótlás és nyugdíjba vonul az utolsó szakember-generáció is. Egyik oldalon fiatalítani próbálunk és elküldjük a tapasztalt munkaerőt (tipikusan ilyen terület a média), a másik oldalon lasszóval sem találunk fiatalokat és az átlag életkor a 60-hoz közelít (nem túlzás ez például a háziorvosok körében). Jó lesz elgondolkodni a nyugdíjasok megtartásán, különben nagyon megütjük a bokánkat! Ki fogja megtanítani a fiataloknak a szakmát?

Olvass továbbHová lesz a tudás, ha elengedjük a tapasztalatot?

Örökbe fogadnánk egy pótnagyit!

Anyu fél idegenre bízni engem. Azt mondja, nyugodtabb lenne, ha tapasztalt dadus vigyázna rám. Valaki, aki szereti a gyerekeket és sok gyerekkel foglalkozott már. Én azt mondom, hogy aki olyan nagymama-forma, annak már volt ideje megismerni és megszeretni a gyerekeket akkor is, ha nem dadus vagy óvónéni volt előtte.

Emili vagyok, középső csoportos óvodás. Anyukám és apukám későig dolgozik és nem szeretnék, hogy délután ötig az oviban várjak rájuk. Hazaviszel? Szeretem, ha olvasnak nekem, bábszínházasat is játszhatunk és ha jó az idő, sárkányt eregethetünk a parkban. Hétfőn délután angolra megyünk, hazafelé megtanítom neked az új szavakat. Csütörtökön táncházba – meglásd, nagyon fog tetszeni!

Szereted a gyerekeket? Én a nagymamákat szeretem a legjobban, mert ők nem olyan elfoglaltak, mint az anyukák. Nem mondják azt, hogy most dolgozniuk kell és nincs idejük játszani velem. Nem baj, hogy nem vagy gyors, az a lényeg, hogy játssz velem és néha süss palacsintát, amikor kérem. Például ezt biztosan jobban tudod, mint anyu, mert sokkal többször próbáltad már. Még azt is szeretem a nagymamákban, hogy olyasmiket tudnak mesélni, amikről az anyukák és az apukák nem is hallottak. Nem is olyan szigorúak: néha még azt is megengedik, hogy kilenc óra után bújjak ágyba, ha elhúzódik a játék.

Miért lenne jó neked, ha a pótnagyim lennél? Mert, ha jól megértjük egymást, örökbe fogadlak: saját szobád lesz a szívemben!

Szívesen lennék a pótnagymamád!

Márta vagyok. Két éve nyugdíjas – azelőtt bérszámfejtéssel foglalkoztam egy ipari nagyvállalatnál. Az unokáim külföldön élnek, nagyon hiányoznak, de nem szeretném a napjaimat egyedül tölteni. Szívesen lennék gyerekekkel, úgy érzem még elég fürge vagyok a játékhoz. Leszel a pótunokám?

Az a jó a nyugdíjas életben, hogy az időbeosztásom szabad, tehát akkor mehetek pótnagyinak, amikor szükség van rám. Ha anya engedi, elvihetlek bábszínházba, nyáron fagyizhatunk is. A játszóházba is elmegyünk, de a kötélmászásban ne számíts rám, ahhoz már öreg vagyok. Cserébe készítek rólad néhány fotót, ahogy száguldasz lefelé a csúszdán.

Sütni is szeretek: ha van kedved, együtt készthetjük a húsvéti mézeskalácsokat. A legeslegjobban a meséket szeretem. Nekem is a nagymamám mesélt a legtöbbet, aztán én is sokat olvastam a gyerekeknek, de az unokáimnak már nem tudok, mert nagyon messze vannak. Ha akarod, rajzolunk is, ebben biztos ügyesebb vagy nálam!

Miért lenne jó neked, ha a pótunokám lennél? Mert, ha te is akarod, örökbe fogadlak: saját szobád lesz a szívemben!

Amiben az érett korosztály biztosan jobb

Érezték már azt a tehetetlen dühöt, amelyet az érzéketlen ügyfélszolgálatok és a slendrián panaszkezelés képes kiváltani belőlünk, mikor próbálunk kikeveredni egy rossz szolgáltatás következményeiből? Hallgatták már végig, ahogy a vonal túlsó végén egy élő robot sablonszöveggel válaszol a gondjaikra? Ha igen, akkor érteni fogják, miért rendkívüli az alábbi történet.

Olvass továbbAmiben az érett korosztály biztosan jobb

Miért bízna bennünk a “lapátra tett nemzedék”?

Kompromisszumok nélküli élet nem létezik, de ez a közhely minden nemzedék számára más tartalommal igaz. A mostanában friss nyugdíjas baby boom nemzedéknek is rengeteg mesélnivalója volna. A mai 50-70 évesek generációja világviszonylatban egy történelmi korszak, a világháború utáni gyorsuló idő főszereplője. Életük hullámvasútja a 60-as hippi-mozgalommal indul, a 70-es években kezdenek el dolgozni, a 80-as évek végén felborul a biztos menetrend, amit a 90-es évek átrendeződése követ, a 2008-as válságig. Csoda, hogy az utóbbi tíz évben a nyugdíj tűnt a legésszerűbb célnak?

Olvass továbbMiért bízna bennünk a “lapátra tett nemzedék”?

Mit hoz a nyuszi a munkaadóknak?

Tavaly ősz óta kóstolgatja a magyar munkaerőpiac a Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetekben rejlő lehetőségeket. A majd’ fél éves időszakban a „nyuszi” kapott hideget is, meleget is – főként munkavállalói oldalról. Ugyanakkor jól érzékelhető egyfajta óvatosság is: mintha a munkáltatók arra várnának, hogy több tapasztalat gyűljön a nyugdíjas szövetkezetekkel kapcsolatban. Nyilván ez nélkülük nem fog menni. Segítünk: mutatjuk, milyen előnyöket biztosít a nyuszi a munkáltatók számára!

Olvass továbbMit hoz a nyuszi a munkaadóknak?

Megáll az ész… – ha nem elég aktív

Nyugdíjasként saját időnk beosztásának szabadságát nyerjük vissza. További éveink életminősége attól függ, hogyan élünk a visszaszerzett szabadsággal. Dönthetünk a visszavonulás mellett, de választhatjuk az aktív életet: a két út ellentétes irányba vezet. Orvosok és mentálhigiénés szakemberek egyaránt megerősítik, hogy az aktív idősödés pozitív életszemlélettel, jobb egészségi mutatókkal és boldogabb, kiegyensúlyozottabb életformával jár.

Olvass továbbMegáll az ész… – ha nem elég aktív

A nyuszival nem fog hoppon maradni (2. rész)

A nyugdíjszövetkezetekkel szemben az egyik leggyakoribb kifogás, hogy: “aki dolgozni szeretne, eddig is volt rá lehetősége”. Ez igaz. Kétrészes minisorozatunkban annak jártunk utána, hogy milyen formában tud nyugdíjasként munkát vállalni, és mennyi marad végül a zsebében. Azaz a nettó keresetekre voltunk kíváncsiak. Kizárólag a hivatalosan, tisztességes adózással megszerezhető jövedelem forrásokat vettük figyelembe.

Olvass továbbA nyuszival nem fog hoppon maradni (2. rész)

A nyuszival nem fog hoppon maradni (1. rész)

Miért érdemes Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezeten keresztül munkát vállalni annak, aki a nyugdíj mellett dolgozni szeretne? Mert a „nyuszival”nem fog hoppon maradni. Aki dolgozni szeretett volna, eddig is volt rá lehetőség, de tavaly a nyugdíjasok számára tojás helyett kedvezményeket hozott a nyuszi. Nézzünk be a nyúl üregébe, ott minden kiderül!

Olvass továbbA nyuszival nem fog hoppon maradni (1. rész)

Örülj, hogy fiú! – Örülj, hogy lány!

Janikovszky Éva így viszonyult a gyermekekhez és milyen igaza volt! A lényeg, hogy megadatik a lehetőség a gyermekvállalásra, ahol a hangsúly a nagyszerű lehetőségen van. Rajtunk áll, hogyan éljük meg, miként bánunk a ránk bízott eséllyel. Komoly felelősség, ahogy az élet más területein is tapasztaljuk, viszont – míg a gyerek nemét mi még nem dönthetjük el – sok esetben magunk választhatunk a kínálkozó alternatívák közül. Ilyen például a nyugdíj melletti munkavállalás is.

Olvass továbbÖrülj, hogy fiú! – Örülj, hogy lány!

Nagyi naponta 4 órát tölt a Mekiben

Szó szerint értem. Szeptemberben nyugdíjba ment a nagymamám. Tudtuk előre, hogy nem fog nyugton maradni, mondta már, hogy további tervei vannak, de azt nem, hogy miben sántikál. Szombaton moziba mentünk a barátnőmmel és előtte beültünk a McDonald’s®-ba egy salátára. Kit látnak szemeim? Az én nagymamám nyüzsög a pult mögött és széles mosollyal faggatja a vendégeket. Egy pillanatra azt hittem, csak viccel, de amikor mondta, hogy ezt napi négy órában még élvezi is, elállt a szavam.

Olvass továbbNagyi naponta 4 órát tölt a Mekiben

Jelentkezés álláshirdetésre

Jelige: néhány óra béréért éveket adhatok

Amikor az álláshirdetésben azt olvastam, hogy motivációs levelet is várnak, arra gondoltam, mit mondhatnék egy vezetőnek, aki akár a gyermekem is lehetne? Mivel lehetek én több, érdekesebb, értékesebb számára egy fiatal jelöltnél? A rengeteg idővel, amit velem együtt csomagban megkaphat, felár nélkül, kedvezményesen.

Olvass továbbJelentkezés álláshirdetésre

Nyugdíjszövetkezetek: visszatérhetnek a nyugdíjasok a munkaerőpiacra

Több ízben foglalkoztunk már műsorunkban is a munkaerőpiacon évek óta tapasztalható munkaerőhiánnyal; a jelenség olykor komplett szektorok működését lehetetleníti el. Az okokra számos magyarázat létezik, de ennél talán fontosabb, hogy megoldást – lehetőleg azonnali – megoldást találjunk a problémára. Ilyen lehet a nyár óta gomba módra szaporodó nyugdíjas szövetkezetek modellje. A Trend FM Monitor délután című adásában Pataki Zoltán, a nyugdíjtöbblet elnöke nyilatkozott.

Olvass továbbNyugdíjszövetkezetek: visszatérhetnek a nyugdíjasok a munkaerőpiacra